Ez a videó egy hatrészes sorozat kezdete, amelyben a putyini külpolitika nem szándékolt következményeiről. Olyan fejleményekről, amelyeket Putyin okozott, de pont az ellenkezőjét szerette volna. Az első rész az ukrán hadsereg donbasszi kiképzőterepéről szól.

Ez a videó egy több részes sorozat kezdete, amelyben a putyini külpolitika nem szándékolt következményeit sorolom. Olyan fejleményeket, amelyeket Putyin nem egyszerűen nem akart, hanem az ellenkezőjét szerette volna. Amíg csak pozíciós játékos volt, aki apránként halmozza az előnyöket, hajlamosak voltunk Putyinnak különleges képességeket tulajdonítani, és elhinni neki, hogy Oroszország képes megőrizni, sőt növelni nagyhatalmi szerepét. Amint azonban háborúba kezdett, kiderült, mennyire kevéssé lát valójában előre. Lesz jó néhány része ennek a sorozatnak, ami éppen nem bizonyítja a Putyin-mítoszt.

Kezdjük is azzal, hogyan erősítette meg Putyin az ukrán hadsereget.

Visszatekintve Putyin már 2014-ben elszámította magát. Természetesen nem a Krím elfoglalására gondolok, mert az valóban nagy siker volt a saját szempontjából. Viszont a Donbasz részleges megszállásának lettek olyan nem szándékolt következményei, amelyek a mostani háborúra nagymértékben kihatnak. Putyin célja nyilván Ukrajna destabilizálása volt azzal, hogy megszállta egy részét, és állandó polgárháborús helyzetben tartotta. Tulajdonképpen ez is sikerült. Azonban ahelyett, hogy a helyzeti előnyét gyorsan kihasználta volna, adott nyolc év kiképzést az ukrán hadseregnek.

Óriási a különbség azon katonák között, akik csak hadgyakorlatokon vett részt, és akikre ténylegesen lőttek már. A polgári életben mi csak metaforaként használjuk az „átesett a tűzkeresztségen” kifejezést. Az eredeti kifejezésnek is érvényes azonban a jelentése. Azon alakulatok, amelyek már ténylegesen harcoltak, még megtizedelve is többet érnek, mint a hasonló, akár jobban felszerelt, de a halál közelébe nem került egységek.

Az Egyesült Államok nem csak azért a világ legnagyobb katonai hatalma, mert a legtöbbet költi a haderejére, hanem mert szinte folyamatosan valahol háborúzik. A sokoldalú háborús tapasztalatokat módszeresen gyűjtik. Pl. erre szakosodott katonák vizsgálják a kilőtt amerikai harcjárművek sérüléseit és rekonstruálják az eseményeket, ahogy megsérültek. Ez az útja mind a járművek, mind a logisztika, mind a harcászati felkészültség tökéletesítésének.

Oroszország legjobb katonái is azok, akik megjárták Szíriát, meg azok a tisztek, akik még részt vettek a második csecsen háborúban. Azonban Ukrajnában kiderült, hogy ezek a tapasztalatok nem annyira relevánsak. A konvojkísérés Szíriában és légvédelem nélküli városok bombázása, mint Aleppóé vagy Groznijé, egyszerűen nem hasonlítanak azokra a küldetésekre, amelyeket az ukrán reguláris hadsereg ellen kellene sikerrel végrehajtani.

Miközben az ukrán hadsereg nyolc év kiképzést kapott a donyecki és luhanszki népköztársaságok elleni háborúban, amely 2014 óta kisebb-nagyobb intenzitással folyamatosan zajlik. És nem csak harcedzettségről van szó, arról, hogy a kipróbált ezredek nem csinálják össze magukat a robbanások zajától és a robotrepülőgépek közvetlen látványától. Hanem arról is, hogy az egész hadsereg szervezetét a háborús tapasztalatok szerint szervezték át. Az ukrán szárazföldi haderő meglepő harcképességének a túlerővel szemben a sokéves felkészítés az egyik oka.

Az ukrán katonai sikerek legfontosabb komponense a morál. Nem a fegyverszállítások, nem a külső segítség, hanem a belső tartás. Ennek egyik fele az említett harcképesség, amelyre közvetve Putyin készítette fel Ukrajnát.

A másik fele azonban a nemzeti érzelem, amely átjárja az ukrán ellenállást. De az már a következő videó témája, hogy hogyan járult hozzá Putyin az ukrán nemzeti identitás felvirágzásához. Még ha ez nem is állt szándékában.