Az orosz hadsereget a külvilág, de még az orosz vezetés is túlbecsülte. Az orosz katonai tekintély megrendült, ahogy a gyengeségek a hírszerzéssel, logisztikával, tervezéssel és koordinációval nyilvánvalóvá váltak. Ezzel Putyin újabb öngólt lőtt.

Oroszországot sok minden miatt lenézzük, de a haderejének félelmetes híre volt. Az afganisztáni kudarc ugyan nem tett jót, de az még a szovjet időkben történt, és nem reguláris hadsereg volt az ellenfél. 2008-ban Grúzia ellen simán győzött az orosz haderő, de kiderültek bizonyos gyengeségek is. Putyin válasza erre a széles körű katonai modernizáció lett, amely a díszszemléken látványos, új képességek felvonultatásához vezetett. Felvonult a T-14 Armata tank és a Szu-57 repülőgép.

Az orosz haderő nimbuszát jócskán megnövelte a Krím hatékony, jól szervezett elfoglalása. Bár csaták hiányában ez inkább a merész külpolitika sikere volt.

Ennél valódibb háborút vívtak az oroszok Szíriában, ahol a volt Szovjetunión kívüli egyetlen komoly külföldi katonai bázisuk található. Aszad véres uralma fenntartásához biztosítottak légi fölényt, illetve tüzérségi támogatást a városok ostromához. Ennek lett áldozata Aleppo, aminek lerombolása jócskán hozzájárult a 2015-ös európai migránsválsághoz.

A hadműveletek sikeresek voltak, de nem hasonlítottak a mai ukrajnai harcokhoz. Grúziában, a Krímben és Szíriában is olyanokkal harcoltak, akik nem igazán tudtak visszalőni. A hadműveletek jelentős része pedig a polgári lakosság megfélemlítését célozta, mint a városok tüzérségi rombolása. Mégis, ezek a gyengébb, felkészületlen ellenféllel szembeni sikerek a szovjet örökséggel és a látványos haderőreformmal együtt nagy presztízst, félelmetes hírnevet biztosítottak az orosz haderőknek.

De jött Putyin, és még amit ő épített fel, azt is lebontotta.

A háború előtt mindenféle lehetetlen követeléseket támasztott, és a tárgyalásokon sem igyekezett valami Oroszországnak kedvezőt kialkudni. Ukrajna és a Nyugat végül lehívta a blöfföt. Aztán még maguk is meglepődtek Oroszország gyengeségein.

És ami az érdekes, hogy az oroszok is meglepődtek. Jelentősen túlbecsülték az orosz hadsereg képességeit.

A hírszerzés nem egyszerűen gyengén működött, hanem hamis illúziókba ringatta az orosz vezetőket. Putyin és köre elhitte, hogy Ukrajna belülről megosztott, hogy az ukrán nacionalizmusnak nincs megkötő ereje, hogy az orosz anyanyelvűek orosznak érzik magukat, hogy az ukrán hadsereg felkészületlen és szervezetlen. Ezek mind hamisnak bizonyultak. A háború nem is ért véget pár nap alatt.

Azután váratlan nehézségek jelentkeztek a logisztikában és a tervezésben. Jöttek, jönnek a hírek a lerobbant autókról, rosszul tárolt teherautógumikról, lőszerhiányról, készletekről, amelyek valahogy hiányzanak a raktárakból, kellő védelem nélkül hagyott szállítójárművekről, továbbá szervezetlenségről, a fegyvernemek és egységes közötti koordináció problémáiról és általános tervezetlenségről. A túlcentralizált parancsnoki rendszer ráadásul rugalmatlan ahhoz, hogy ezekre a kihívásokra hatékonyan reagáljon. Az óriási veszteségek és a jól szervezett ukrán ellenállás miatt Kijev ostroma kudarcba is fulladt.

Bár mindenki félt az orosz kibertámadásoktól, az oroszok nagyon szerény eredményeket értek el az ukrán katonai és polgári kommunikáció megzavarásában, és az ukrán gazdaság megbénításában.

Komoly problémákról jöttek hírek a morált illetően. Itt újra beigazolódik a régi gondolat, hogy alapesetben a védekező fél morálja sokkal jobb, mint a támadóké. Az ukránok elhiszik, hogy a hazájuk védik Ukrajna területén, az oroszokkal – úgy tűnik – nehezebb elhitetni, hogy a hódítással a szülőföldjüket védik. A morált külön rombolja, hogy a területi sikerek eddig elég korlátozottak, így nehéz megmagyarázni, hogy azért a kevésért miért kell ennyi katonának meghalnia.

Összességében az orosz hadsereg nem egyszerűen nem ért el érdemleges eredményeket az ukrajnai háborújában, hanem óriási, aligha pótolható veszteségeket szenvedett el.

A mai hadsereg ütőképes része komoly szakmai tudást igényel. Egy pilótát, de még akár egy repülőgép-szerelőt is több év képzése és gyakorlati tapasztalata tesz hasznossá. A nyílt forrásokból, elsősorban az orosz közösségi médiából származó adatok alapján is nyilvánvaló, hogy a képzett katonákból ezres nagyságrendben vesztett el Oroszország. Az elesett tábornokokat név szerint ismerjük, így jól látható a felsővezetés aránytalan nagy vesztesége. A túlközpontosított parancsnoki rendszerben a magas rangú vezetők kénytelenek veszélyes helyen, a front közelében tartózkodni, különben nincsenek döntések, és megbénul a rendszer.

A személyi mellett az anyagi veszteség is magas. Márpedig ezek a katonai képességek nem pótolhatóak könnyen. Jó példa a Moszkva pusztulása. Mindegy is, hogy spontán tűz ütött ki, amit nem tudtak a tengerészek megfékezni, vagy az ukrán Neptun rakéták semmisítették meg a hajót. Mindkettő alapvető gyengeségre mutat rá. Az orosz hadsereg megaláztatását csak fokozta, hogy egy török hajó szedte fel a túlélők egy részét, vagy hogy az ukránok az elsülyedt hajót védetté nyilvánították, mint Ukrajna víz alatti kulturális örökségének egy darabját.

Az igazi gyengeség azonban az, hogy a Moszkva pótlása a belátható jövőn belül nem történhet meg. Nem csak arról van szó, hogy a sok katonai igény mellett aligha lesz egyben annyi forrás a költségvetésben, hogy ezt, az egyébként eredetileg szovjet időkben készült hajót pótolják. Arról is szó van, hogy az a csúcstechnika, amivel egy új hadihajó jövőálló lehetne, olyan, ami a 2030-as években is meg tudná védeni legalább önmagát, az a csúcstechnika egyszerűen nem áll rendelkezésre. A technológiai szankciók mind hardver, mind szoftver szempontból hatékony akadályt jelentenek, a belső fejlesztési kapacitások pedig egyszerűen nem elegendőek a saját fejlesztéshez. És ezek a kapacitások is minden nap gyengülnek a kivándorlás miatt.

A technológiai korlátozások már most biztosan akadályozzák az orosz csúcsfegyver, az Iszkander rakéták gyártását. A jelentések szerint két tankgyár is leállt a külföldi alkatrész hiánya miatt.

Természetesen a háború akárhogy folytatódhat, akár komoly orosz területi nyereségekkel is. De még ha így is lesz, az orosz hadsereg tekintélye mindenképp odalett. Senki sem merne kikezdeni egy nukleáris hatalommal, de az orosz veszély által érintett országok már látják a realitást: kellő ellenerővel egy katonailag gyenge, de szervezett állam, mint Ukrajna, is képes feltartóztatni az orosz haderőt.

Putyin tehát addig ügyeskedett, amíg sikerült végül lelepleznie az orosz hadsereg gyengeségeit. Ez is az öngól sorozat része.

Mindez leértékeli Oroszország nagyhatalmi státuszát, de erről egy külön videóban szeretnék megemlékezni.