Magyarország megvétózta az EU segélycsomagját, ami 50 milliárd eurót juttatna Ukrajnának. Vannak, akik ugyan nem szimpatizálnak Orbán Viktorral, de mégis azt gondolják, hogy ennek a pénznek máshol is lenne helye. Amiből következik az álláspont, hogy a feleket rá kellene venni a háborúskodás abbahagyására.

Két kérdés merül fel: Rá lehet-e egyáltalán venni a feleket a fegyvernyugvásra? Megmarad-e ezzel a támogatásra szánt pénz?

Az érdekes az, hogy Oroszország vélhetően könnyen belemenne a hadjárat leállításába. Sok esélye már nincs új területeket nyerni, és nagy a gazdaságán a nyomás. A jelenlegi határvonalak de facto elismerésével és néhány szankció feloldásával Putyin győztesen zárhatná le a háború e szakaszát.

Ukrajnával nehezebb lenne. Azonban a fenyegetés, hogy többé nem kap fegyvert és pénzt nyugatról, szükségszerűvé tenné az ukrán vezetés számára a fegyvernyugvás elfogadását, hiszen a jóval nagyobb erőforrásokkal rendelkező ellenséggel szemben a nyugati segítség nélkül legfeljebb a jelenlegi frontvonal fenntartását remélheti.

Hol itt a probléma? Béke lesz és nyugalom, és megmarad a lóvé.

A gond az olyan kifejezésekben van, mint a “háború e szakasza”, a “de facto”, vagy a “fegyvernyugvás”, avagy fegyverszünet. A nyugat be tudja fagyasztani ezt a konfliktust, de nem tudja felszámolni. Lehet békét követelni, de békekötésre egyik fél sem törekszik. És a béke kikövetelése a nyugat képességeit meghaladja.

Putyintól nem várhatjuk, hogy feladja a nagy-Oroszország koncepcióját. A háború kezdete előtti hazudozás azt is megmutatta, hogy csak a naivak hihetnek az adott szavának. Tartós békét nem várhatunk tőle. Az orosz vezető leváltása és egy új külpolitikai orientációjú rezsim bevezetése pedig jócskán meghaladja a nyugat erejét. Főleg, hogy az USA-nak ez nem is súlyponti kérdés, bármilyen hangzatos nyilatkozatokat tesz Biden. Trump és sok republikánus pedig az egész konfliktusból ki akar szállni.

A megbízhatatlan Oroszországgal szemben pedig egy olyan Ukrajna áll, amely tele van nemzeti érzelmekkel. Ha mi száz év alatt sem tudtuk lélekben elfogadni a történelmi Magyarország feldarabolását, hogyan várhatnánk, hogy az ukránok simán lemondjanak Ukrajna egy jelentős részéről? Ráadásul végleg, hiszen a béke ebben különbözik a tűzszünettől.

Az erőforrások elapadása kikényszeríthet egy fegyvernyugvási egyezményt, ami akár tartós is maradhat az egymásnak feszülő erők egyensúlya folytán. De ez nem lesz béke, csak egy olyan állapot, amelyben megvan az esély, hogy a fegyveres konfliktus kiújul. Akár valamilyen véletlen folytán, akár valami kis helyi probléma eszkalációja révén.

Ebből a gondolatból kiindulva meglesz a válasz a második kérdésre is, hogy tudniillik meg lehet-e spórolni az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást.

A helyzet ugyanaz, mint általában a katonai költségvetésekkel. Európa a háború óta tudomásul vette, hogy újra olyan instabil környezet veszi körül, amely fegyverkezést igényel. Több katona kell és több haditechnika. Európának fel kell készülnie a saját védelmére.

A stratégiai kérdés pedig innentől az, hol kell megvédenie magát Európának? Minden országnak a saját határán? Ha a veszély keletről jön, miért nem keleten építünk ki ellenállást? Az oszmán birodalmat a nyugati civilizáció a magyarországi végváraknál állította meg. A kommunistákat pedig Németország, Vietnam és Korea közepén.

A mai Európának is a legjobb stratégia, ha az ukránokra szervezi ki az ellenállást. Az Ukrajnának nyújtandó katonai támogatás az európai katonai költségvetés része, nem valami könyöradomány. Az első ellenállási vonal védelmét szolgálja.

Vagyis az ukrajnai költség nem lesz megspórolható később sem. Kivéve, ha elfogadjuk, hogy Európa, de legalábbis annak keleti fele Oroszország befolyási övezetévé válik. Tehát az oroszok határozhatják meg a külpolitikájukat, vagyis milyen katonai és politikai szövetségekbe tartozhatnak ezek az országok. Aki komolyan gondolja Magyarország szuverenitásának védelmét, nem tehet magáévá egy ilyen jövőképet.

Azokat, akik békét követelnek, nem annyira az erkölcsi megfontolások motiválják, hanem egy geopolitikai elképzelés az Oroszországot megillető helyről.